Gyerekkor

Anyukám Bolgár származású apukám pedig félig Angol,félig pedig Magyar.Ezáltal 3 nyelvet beszélek folyékonyan.Valamennyire beszélem az Olaszt is.A szüleim Magyarországon ismerkedtek meg és ott is születtem.Egészen 2 éves koromig ott éltünk majd New York-ba költöztünk.Körülbelül 4 éves korom óta lovagolok,imádok lovagolni olyankor kikapcsolok.Kiskoromban minden nyarat a mamámék lovas tanyáján töltöttem.A véremben van a lovaglás.De lehet,hogy nem is annyira mert háromszor törtem el a bal kezemet.Először nem volt súlyos,majd másodszorra sem de harmadszorra szilánkosra tört és rögtön műteni kellet.12 éves koromban abba hagytam a lovaglást egy kis időre,mert új iskolába kerültem.Mint minden lány én is be akartam illeszkedni így rossz társaságba keveredtem.Drogok,alkohol,piercing-ek és tetoválások vettek körül.Azt hittem az volt az igazi énem.4 évig éltem ebben a borzalomban majd 17 éves koromban úgy döntöttem,hogy elég volt és Los Angeles-be költöztem.Hiányzott azért a régi életem.Így hát újra elkezdtem lovagolni.Újra az voltam aki régen csak most már érettebb. Ezt is szimbolizálja az első tetoválásom az Invictus.Legyőzhetetlen lettem.Szokták mondani,hogy ami nem öl meg az megerősít.Engem megerősített ez a dolog.A családom is észre vette,hogy sokkal talpra eseteb lettem mint akkor voltam. Ha valaki beszólt vagy piszkált meg tudtam védeni magamat nem hívtam rögtön a szüleimet sírva.Ez az egyetlen dolog volt abban az időszakban.Nehéz korszak volt és nem is vagyok büszke az akkori énemre.