Riporter:Mesélj nekem a Mini beindul-ról!(Mini's first time)
Alexandra Hale:Ez volt az első filmem.A szerepem nem volt nagy,nem is lettem valami híres tőle,de sokat köszönhetek a filmnek.
R.:Ismerted Nikki Reed-et a forgatás előtt?
AH.:Láttam a Tizenhárom című filmet ami rögtön a kedvencem lett,mivel azonosulni tudtam Tracy(Evan Rachelle Wood) karakterével,hiszen nekem is hasonló volt a 13-as éveim.Utána néztem és láttam,hogy Nikki társ írója volt a forgatókönyvnek és,hogy neki is hasonló múltja van mint nekem.
R.:Mikor találkoztatok először?
AH: Mikor megkaptam a szerepet próbákra kellet járnom.Ruha,smink illetve ugye a jelenetek elpróbálására.A rendező kérte,hogy töltsünk együtt pár napot,hogy látszódjon,hogy barátok vagyunk,hogy hitelesebb legyen hiszen én még kezdő voltam.
R.:Az első perctől kezdve biztos voltál benne,hogy a színészkedés neked való?
AH: Nem egyáltalán nem! Elmentem a meghallgatásra majd azt mondták "Köszönjük,majd értesítjük!" és ekkor kezdtem igazán azt érezni,hogy hiba volt.Megfordult a fejemben,hogy ha nem kapom meg a szerepet akkor vissza költözöm New York-ba és ott kezdek magammal valamit.
R.:De nem így lett!
AH: Nem hála Istennek! De nagyon sokszor hívtak vissza a meghallgatásra.Aztán Nikki és Alec Baldwin(Martin) bejöttek a casting okra és ők mondták,hogy "Ez a lány tényleg jó".Akkor hatalmas kő esett le a szívemről!
R.:Mikor határoztad el,hogy tovább is akarsz színészkedni?
AH: Akkor amikor forgott a kamera.Imádtam a forgatást.Komolyan! Másoknak talán ijesztő az,hogy 12 órán keresztül veszi őket egy kamera,de szerintem nagyon jó volt.Na meg persze a premierig eltelt néhány hónap és akkor vettem észre,hogy hiányzik.Aztán még a premier is rátett egy lapáttal,az ahogy a vakuk villantak nagyszerű érzés volt.Akkor már tudtam,hogy ezt akarom.
R.:Ma már bárhova mész lesifotósok követnek és amint a vörös szőnyegre lépsz rögtön kétszer jobban villognak a vakuk.
AH.:Igen és hihetetlen érzés! Na jó azért a lesifotósok túlzásba viszik néha de meg lehet szokni.
2006-Mini's first time(Mini beindul)
Éppen Los Angels-ben voltam Nikki Reed-el egy kávézóban mikor megcsörrent a telefonom,az ügynököm volt az és azt mondta,hogy menjek haza,-akkoriban Los Angeles-ben laktam- és pakolja össze mert holnap utazom Vancouver-be és már meg is vette a jegyeket.Hazamentem és összecsomagoltam,majd elhozta nekem a forgató- és szövegkönyvet.Azt mondta,hogy lehet,hogy kapok egy szerepet az Odaátban.Nagyon örültem,hiszen néztem a sorozatot és nagyon tetszett.A 3.évad castingjára mentem el.Először Bela Talbot szerepére jelentkeztem de nem kaptam meg mert nem volt elég az angol akcentusom.Viszont a meghallgatáson szereztem egy nagyon jó barátnőt magamnak Lauren Cohan(Rose The Vampire Diaries,Vivian Chuck) személyében.Végül Ő kapta meg Bela szerepét.Majd vissza mentem Ruby karakterére de azt sem kaptam,meg helyette Genevieve Cortese(Futótűz-Kris Furillo) mostanra már Padalecki kapta meg a szerepet.Kettőnk közt dőlt el,de Gen-el nagyon jóban lettem.Sok közös dolog volt bennünk például mindketten lovagolunk.De ugye akkor még nem tudták,hogy a 4.évadra is tovább viszik Ruby karakterét.Így hát egy év múlva felhívtak,hogy lenne-e kedvem eljátszani Ruby-t a negyedik évadban.És persze rögtön elvállaltam.
AH: Nem egyáltalán nem! Elmentem a meghallgatásra majd azt mondták "Köszönjük,majd értesítjük!" és ekkor kezdtem igazán azt érezni,hogy hiba volt.Megfordult a fejemben,hogy ha nem kapom meg a szerepet akkor vissza költözöm New York-ba és ott kezdek magammal valamit.
Anyukám Bolgár származású apukám pedig félig Angol,félig pedig Magyar.Ezáltal 3 nyelvet beszélek folyékonyan.Valamennyire beszélem az Olaszt is.A szüleim Magyarországon ismerkedtek meg és ott is születtem.Egészen 2 éves koromig ott éltünk majd New York-ba költöztünk.Körülbelül 4 éves korom óta lovagolok,imádok lovagolni olyankor kikapcsolok.Kiskoromban minden nyarat a mamámék lovas tanyáján töltöttem.A véremben van a lovaglás.De lehet,hogy nem is annyira mert háromszor törtem el a bal kezemet.Először nem volt súlyos,majd másodszorra sem de harmadszorra szilánkosra tört és rögtön műteni kellet.12 éves koromban abba hagytam a lovaglást egy kis időre,mert új iskolába kerültem.Mint minden lány én is be akartam illeszkedni így rossz társaságba keveredtem.Drogok,alkohol,piercing-ek és tetoválások vettek körül.Azt hittem az volt az igazi énem.4 évig éltem ebben a borzalomban majd 17 éves koromban úgy döntöttem,hogy elég volt és Los Angeles-be költöztem.Hiányzott azért a régi életem.Így hát újra elkezdtem lovagolni.Újra az voltam aki régen csak most már érettebb. Ezt is szimbolizálja az első tetoválásom az Invictus.Legyőzhetetlen lettem.Szokták mondani,hogy ami nem öl meg az megerősít.Engem megerősített ez a dolog.A családom is észre vette,hogy sokkal talpra eseteb lettem mint akkor voltam. Ha valaki beszólt vagy piszkált meg tudtam védeni magamat nem hívtam rögtön a szüleimet sírva.Ez az egyetlen dolog volt abban az időszakban.Nehéz korszak volt és nem is vagyok büszke az akkori énemre.
